Szentgotthárd Magyarország délnyugati csücskében fekszik, az Őrség kapujában, a Rába és a Lapincs folyó összefolyásánál. A Vendvidék központjaként Vas megye legdinamikusabban fejlődő települése. Lakossága nagyrészt magyar, de számottevő nagyságrendben élnek szlovének és németajkúak is.
A települést alapítójának III. Béla királyt tartják, aki 1183-ban a ciszterci rendnek adományozott itt jelentős birtokot. A francia szerzetesek felépítették apátságukat, melyet Szent Gotthárd oltalmába ajánlottak. Majorságok kialakításával bekapcsolták a területet az ország vérkeringésébe. 1391-től világi kegyurak ellenőrizték az apátság életét, 1526-után a monostor épületét megerősítették. A szerzetesi élet visszaszorult, 1556-ban meg is szűnt.
A Bocskai-felkelés idején, 1605-ben az Árpád-kori templomot az osztrákok felrobbantatták, épület megsemmisült, csak romjai láthatók a Színház épületében és a romterületen.
Az 1664. évi szentgotthárdi csata nemcsak az ország, de egész Európa politikájára hatással volt. Keresztény sereg itt aratott először mezei csatában jelentős győzelmet a törökök felett. Raimondo Montecuccoli császári tábornok nemzetközi haderők élén 1664. augusztus 1-jén a Rábánál megállította a Bécs felé vonuló, Köprülü Ahmed nagyvezír parancsnoksága alatt álló török sereget. Sajnos a vasvári békében nem sikerült kihasználni a győzelemből fakadó előnyt.
A mai barokk templom és kolostor 1740 és 1779 között készült el, építtetői a Bécs melletti Heiligenkreuz ciszterci apátjai voltak.
Miután 1873-ban elkészült a vasútvonal Graz felé, megkezdődött Szentgotthárd iparosodása is. A város gyors összeköttetésbe került a fejlettebb stájer tartománnyal és a Kisalfölddel. Ez a fejlemény hihetetlen gyors gazdasági és társadalmi fejlődéshez vezetett Szentgotthárdon az 1800-as évek végén. Egymás után alakultak a gyárak, üzemek (Játékgyár, Dohánygyár, Óragyár, Selyemszövőgyár, Kaszagyár). A gazdasági fejlődést követték a társadalmi változások: oktatási, egészségügyi intézmények jöttek létre, megerősödtek a civil szerveződések. A XX. század első évtizedének végére Szentgotthárd pezsgő kisváros lett, a megye legfejlettebb ipari struktúráját mondhatta magáénak.
A szentgotthárdi fejlődés egyik mozgatója Széll Kálmán volt, aki előbb a térség országgyűlési képviselőjeként, később miniszterként és miniszterelnökként támogatta az elképzeléseket.
A város aranykora az első világháborút követő Trianoni békeszerződések után véget ért. Vonzáskörzetének nagy része külföldre került. A két világháború között stagnálás, a szocializmus elsõ évtizedeiben elsorvadás jellemezte a települést. Szentgotthárdot nem fejlesztették és intézményeit is fokozatosan elköltöztették.
Élénkülés csak az 1980-as évektől jelentkezett. A monostoralapítás 800. évfordulóján, 1983-ban városi rangot kapott a település. Az igazi fordulatot a rendszerváltozás jelentette. A város szabadabban tudta szervezni évtizedekig mesterségesen elvágott kapcsolatrendszerét. Ez először a kultúra, a sport területén hozott sikereket, de rövidesen a gazdasági eredményekben is tükröződött. Szentgotthárd kedvező földrajzi helyzete és a meglévő magas szintű ipari kultúra vonzotta a külföldi befektetőket.
